“Jelenleg túl sokat foglalkozunk a kompetenciával, a motivációval és az akarattal, ugyanakkor nem jut elég figyelem az értékekre, az erkölcsre és az emberségre.” (Edgar Henry Schein)
Megtetszett a fenti idézet, mert rávilágit a mai életformára, a rohanó világra,amelyben kevés időt és figyelmet szánunk az igazi értékekre, ezért háttérbe szorul az erkölcs és emberiség. Hét hónapja tanítok a „Gerhardinum” Római Katolikus Líceumban és merem állítani, hogy egy olyan oktatási intézményben vagyok ahol a tanárok, hangsulyt fektetnek az igazi emberi értékekre, azok betartására, erkölcsi normák elsajátítására, vallási oktatással harmonizálva, embert faragnak a diákból. Ezt próbálom én is átadni kis csemetéimnek, órákon, iskolán kívüli tevékenységeken vagy amikor résztveszünk a nagy tanulókkal az ünnepi miséken, iskola közös rendezvényein. Minden reggel tanítás előtt imádkozunk, nem csak magunkért, vannak olyan napok, hogy valamiért vagy valakiért. A két perces imádkozás már önmagában komolyságot, odafigyelést egy bizonyos magatartást igényel, amit egyre jobban sajátítanak el tanítványaim. Adventkor is minden hétfő reggel adventi gyertyagyújtáskor Kocsik Zoltán hittantanárunkkal, szülőkkel együtt imádkoztunk valamiért, tudatosan, csendben, kicsit magunkba szállva. Eggyek voltunk, tanár, tanító, szülők és gyerekek. Ez a vallási hovátartozás már összetartó közösségé kovácsolja az itteni első generáció elsőseit, bár vannak köztük római-katolikusok, görög-katolikusak, ortodoxok. Az iskolánk történelmébe a 2011/12-es tanév új oldalt nyitott. A mostani elsősök kezdték írni az elemi osztályok történelmének kezdetét, majd a folytatását, ők lesznek majd a hajdani ötödikesek, az első végzős nyolcadikosok, az első kilencedik osztályosok akik itt a „Gerhardinum” Római Katolikus Líceumban lettek iskolások, ők az úttörők. Vidámságot, gyermekkacagást hoztunk az iskolába.Úgy érezzük magunk mint a legkisebb testvér a nagy családban, akire mindenki odafigyel, óv és szeret. Mindegyik elsősnek kivétel nélkül van barátja, barátnője a licisták között. Mindenki arcára mosolyt varázsolunk! Már első iskola nap kényeztettek amikor virág alagúton keresztül beléptünk az Aula Magna termébe. Felejthetetlen pillanatok! Mert mi vagyunk az első elsősök! Mi vagyunk a kontinuitás jelképei, az iskolánk jövője, olyan gyerekek akikben már kiskortól elvetettük a bölcsesség, a hit és a felebaráti iránti szeretet magját. Reméljük, hogy büszkék lesznek erre és mi is rájuk. Már vannak olyan diákjaim akik mosolyogva, büszkén mondják: „Én 12-es koromig ide fogok járni iskolába!”. Igyekszünk a gyermeki képességek kibontakozásához szükséges objektív és szubjektív feltételek jó minőségű biztosítására, egy olyan belső érzelmekben gazdag klímát teremteni az iskolában, amelyben a gyermekek jól érzik magukat, lelkesen végzik el a kiosztott tanulási feladatokat, kellemesnek és érdekesnek fogják fel még azokat a teendőket is, amelyek jelentős erőfeszítéseket igényelnek. Végül egy Goethe idézettel fejezem be: “Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.”
Dénes Ildikó
