2022 november 3-án a Gerhardinum diákjai és tanári kara folytatta a szép hagyományt, a Bolyai emléktábla megkoszorúzását.
1823 november 3-án Temesvárról írja Bolyai János, apjának, Bolyai Farkasnak: ”a semmiből egy új más világot teremtettem.”
Évszázadokon át, Eukleidész V. posztulátumának bizonyítását keresték a matematikusok amikor Bolyai János merészen kilépett a bűvös körből és kijelentette, hogy lehetséges a posztulátum nélküli geometria.
Bolyai János példa lehet mindannyiunk számára, abban, hogy lássunk ki a kalitkából és merjünk mást, merészeket gondolni.
Hozzá kell tenni, hogy Eukleidész Elemek című munkája korszakalkotó, nem ő tehet róla, hogy a tudósoknak csaknem 2000 év kellett elméletének kibővítéséhez, továbbgondolásához.
Az, hogy Bolyai János gondolatai Temesváron szerveződtek egybe, véletlen, hiszen a katonai hatalom pont ide vezényelte a fiatal mérnökkari tisztet. Véletlen tehát, hogy Temesvár lett a nem – euklideszi mértan bölcsője. De az már nem véletlen, hogy a temesváriak sokat tettek Bolyai János elismertetéséért. Elődeink nyomában mi is ezt tettük.
Úgy ahogy az esemény plakátja hirdette (amit Gallo Samirnak köszönhettünk) a tudományt közelebb hoztuk a mindennapi iskolai élethez: a líceum Aula Magnájában az iskola csöppnyi csapata tudományos előadást tartott kicsit másképpen:
Ferencz Szilárd ecsetelte a nap jelentőségét, Császár Ede bemutatta Bolyai János életútját és az ebből leszűrt gondolatait Popa Otilia osztotta meg velünk. Majd betekintést nyertünk néhány tudós életútjába: Albert Einstein, Szilárd Leó és Teller Ede, sorban, Gyuris Öcsi, Portik-Kocsi Melinda és Luda Hanna segítségével. Márton Réka pedig az Amerikai Egyesült Államokban emigrált marslakó-tudósok anekdotáját mesélte el nekünk.
A komoly hangvételt kis vidámság váltotta fel, amikor Zaha Evelyn tréfás rímekbe szedett matematika és fizika tételeket énekelt el, Zöld Péter, Doboșan David, Olah Toni, Deák Denis és Beilicci Erik matematikusokról és fizikusokról szóló vicceket mesélt. A matematika végtelen bájáról Hallai Mónika szavalt szívhez szólóan, Lackfi János A matematikus nyulai című versének segítségével.
Mivel a tudomány ünnepe nem lenne igazán ünnep kísérletek nélkül, ezért az előadásunk három kísérlettel zárult: Anghel Alex gránát helyett makacs lufit pukkantott, vagy inkább pukkantott volna, a második kísérlet címe: Eső a pohárban avagy lila köd volt, a művészi alkotást Kovacs Anita hozta létre és végül de nem utolsó sorban Szilárd Róbert a legyőzhetetlen súrlódási erőt mutatta be Aruxandei Balázs közreműködésével.
Köszönet minden közreműködőnek, a bátraknak akik legyőzték félelmeiket és mertek kilépni az iskola közössége elé. A jól sikerült előadás arra biztat minket, hogy jövőre folytassuk e szép hagyományt.
Bakos Veronika, tanárnő
